Vágó István a Legyen ön is milliomosban

Isten önnel, Kvízprofesszor úr!

Vélemény

Elhunyt Vágó István, akit egy ország szeretett és tisztelt. Emlékezetes vetélkedőket, műsorokat, tanítást adott nekünk és hagyott hátra. Egy igazán meghatározó és különleges ember távozott közülünk. Rá emlékezünk.

Nagyon kicsi voltam, még gyerekcipőben járt a műsorszolgáltatás, de már akkor fontos volt az életünkben, hogy nézzünk valamit a nagy dobozban. Rengeteg olyan adás ment akkoriban, amin most lehet, hogy kacagna a mai fiatalság, de nekünk csak azok voltak, azokat szerettük (kellett szeretnünk).

A sok NDK-s, csehszlovák, és a később a nyugati civilizációba is betekintést nyújtó filmek között megjelentek az értelmiségi műsorok is, többek között Vágó István vezetésével. Amire elsőre beugrik, az az „Álljunk meg egy szóra” volt Grétsy László tanúr úrral. Bevallom, nem nagyon értettem, hogy miért kellett mindent kijavítaniuk, állandóan megállniuk, de valahogy éreztem, hogy értéket közvetítenek. Ehhez persze kellett Vágó személyisége is. Megnyerő stílusa, kiegyensúlyozottsága, a lényéből tükröződő értelmisége, magabiztossága.

Szerettem hallgatni őt, őket, azon a műsoron nőttem fel, hatással volt rám. Majd jött a „Mindent vagy semmit!”, amire azt gondoltam, hogy csak tényleg a nagyon nagy tudású emberek játéka lehet. Fiatalként csodálattal néztem, hogy milyen tájékozott emberek léteznek. És persze Vágó István is tündökölt, magabiztosan mozgott a témakörök között.

https://www.youtube.com/watch?v=xWn7lgx5x6I

Aztán a kereskedelmi televíziózással együtt robbant be a „Legyen Ön is milliomos!”. Felnőtt fejjel már értettem a kérdéseket és néha-néha már a válaszokat is. Nem maga a műsor volt a legfontosabb, hanem aki vezette. Az az ember, aki a műsorvezetői székben higgadt, kedves, okos volt. Olyan emberi, akit családtagként köszönhettünk az otthonunkban estéről estére.

Belőlem ezek a műsorok váltották ki a Vágó István felé érzett tiszteletemet és csodálatomat. Nem elfeledve persze a könyveit, a vele készült interjúkat, díjait, eredményeit, közéleti szerepvállalását. Nem tudok még egy ilyen embert mondani kishazánkban, aki ennyire lenyűgözött volna az intelligenciájával. Azt gondolom, feladja a leckét az utána jövőknek, akik értelmiségi műsorokat vezetnének (ha egyáltalán létezik még ez a kategória). Mert ritka, egyedi és megismételhetetlen az, amit adott nekünk.

Megtiszteltetés volt őt látni, hallgatni és tanulni tőle. Egy nagyon értékes ember távozott közülünk. Közösen osztozunk a gyászban mi, akik szerettük őt. Mély együttérzésünk a családjának, barátainak, rajongótáborának. Isten nyugosztalja, Kvízprofesszor úr!

– Rontó Judyt –