Debreceni Irodalmi Napok – Itt a részletes program!

Debrecen egyik kiemelt jelentőségű és nagy hagyománnyal bíró kulturális rendezvénye az Irodalmi Napok. Íme a teljes program.OKTÓBER 19. HÉTFŐ

19.00| SZABÓ BALÁZS BANDÁJA: CSÖNDKABÁT 2.0

rendhagyó akusztikus koncert

Kölcsey Központ, Nagyterem

Versmegzenésítés és Szabó Balázs – összetartozó fogalmak. A Csöndkabát pedig szépen lassan külön koncertműfajjá alakul. Szabó Balázs életének meghatározó verse Radnóti Miklós Bájolója, amelynek dallá varázsolt változata végigkísérte pályáját: a huszonévesen megírt dalt játszotta mindenhol, mindenféle zenekarokkal. A rádiók segítségével ez a dal hozta el számára az országos népszerűséget, és Balázs ’cserébe’ fiatalok ezreivel ismertette meg ezt a verset, amely így az őt megillető helyre került: “ifjú szívekbe” (hogy egy másik költőóriást idézzünk).

„Radnóti Miklós az elsők között volt, aki hatott rám. Mivel különös és hányatott sorsa volt, mindig is érdekelt, hogyan látja a világot: a költő, akit mindig visznek az utak, és aki minden körülmények között képes volt írni. Sok hullámvölgyön segített át Radnóti költészete, tiszta gondolatisága, az élethez való viszonya és szeretete – ezért akarok énekelni, dúdolva merengeni, utazni és utaztatni benne és utána, nyomdokain lépdelve egy költőnek és kornak, mély tisztelettel és emlékének adózva” – mondja a dalszerző-énekes.

Szabó Balázs – gitár, hegedű, ének, kaval

Harangozó Sebestyén – gitár, ének

Acsády Soma – basszusgitár

Ferencz László – dob

Accord Quartet:

Mező Péter, Veér Csongor – hegedű

Ludmány Dénes – mélyhegedű

Ölveti Mátyás – gordonka, ének

Belépő: 1.900 Ft, 2.400 Ft

OKTÓBER 20. KEDD

12.30 | AZ ÉLETRAJZON TÚL – beszélgetés Grecsó Krisztiánnal

Debreceni Egyetem, Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet könyvtára III. emelet 303.

„20 éve, hogy Kemény István bemutatott az Élet és Irodalomban. Vaskos dolog, húsz év, kimondani is sok, ez alatt az idő alatt temérdek minden változott bennem is, a megjelenési formákban és a lehetőségekben is. Ahhoz az írógenerációhoz tartozom, amelyiknek már az induláskor be kellett látnia, hogy az olvasóval való kapcsolattartás elengedhetetlen. Az olvasó aktívan jelen van: vannak olvasókörök, internetes közösségek, amelyek kíváncsiak a szerzőre, örülnek, ha figyelsz rájuk. Ugyanígy a kiadó – vagy a könyvhöz tartozó bármilyen menedzsment – megértette, hogy az egyetlen dolog, amivel a könyvet éltetni és reklámozni lehet, az maga a szerző.”

13.00 | NYÁRY KRISZTIÁN TÁRLATVEZETÉSE a Debreceni Irodalom Házában

Péterfia u. 28.

„1855. február 5-én Végh Mihályné, a hetényi református esperes 79 éves felesége a halálos ágyán feküdt dunaalmási házában. Az idős asszony erőtlen hangon végrendelkezett: „Ezt a zsoltárt a benne levő Lilla-dalokkal a fejem alá tegyétek! Csokonai emlékei ezek.” Kérte, hogy húzzák az ujjára a gyűrűjét is: „Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem temessétek el!” Végül dúdolni kezdett: „Bájoló lágy trillák / tarka képzetek! / Kedv! Remények, Lillák! / Isten véletek!” Végh Mihályné, született Vajda Julianna, Csokonai Lillája néhány perccel később már halott volt. 50 évvel élte túl szerelmét, akivel mindössze 9 hónapot töltött együtt.”

részlet Nyáry Krisztián Így szerettek ők 2. című kötetéből

16.00-18.30 | „ARS POETICÁK ÉS IMÁZSOK”

Kölcsey Központ, Bényi Árpád-terem

16.00 | FŐREFERÁTUMOK

Molnár Gábor Tamás: Ars poeticák itthon és külföldön

„Nádas Péter ars poeticája a tudatos alkotói módszer fontosságát, a rejtett összefüggések jelentőségét hangsúlyozza, és ezzel burkoltan az olvasóra rója a feltárás, a nyomozás, a rekonstrukció feladatát. Térey János szerint viszont az ars poetica, az alkotás elméleti megalapozása csak annyiban jelentős, amennyiben a kívülálló olvasó számára is érzékelhető („élvezhető és értelmezhető”) összefüggések formájában van jelen a műalkotásban. Az egyik tehát az írói ars poeticák tanulmányozása melletti érvként is olvasható, a másik alapján viszont ennek fontossága kétségbe vonható. Előadásomban ennek a vitás kérdésnek a körbejárására teszek kísérletet, főleg modern és kortárs irodalmi példák alapján.”

Keszeg Anna: Public image az irodalomban

„Jean-Jacques Rousseau, Mark Twain, Petőfi Sándor, Móricz Zsigmond, Fran Lebowitz. Írók, akik jól viselték a nyilvánosságot. Arcuk és hangjuk volt hozzá. Amerikából, Franciaországból, Magyarországról – a felvilágosodástól máig – mutat az előadásom példákat arra, hogyan váltak írók közszereplővé, milyen feltételek mellett és milyen következmények árán. Arra keresem a választ, hogy a kulturális kontextusok és a mediális adottságok hogyan alakítják az írók nyilvánosság előtti szereplésének feltételeit.”

17.00 | szünet

17.15 | PANELBESZÉLGETÉS

résztvevők: Grecsó Krisztián, Nyáry Krisztián, Péczely Dóra

Keszeg Anna, Molnár Gábor Tamás

A beszélgetést vezeti Szirák Péter irodalomtörténész

20.30 | ALFÖLD-DÍJASOK ESTJE

Bakelit kávézó, Kossuth u.21.

2015-ben a szerkesztőség döntése alapján Alföld-díjat kap:

BEREMÉNYI GÉZA | GÉCZI JÁNOS | KAPPANYOS ANDRÁS

A díjakat átadja Aczél Géza, az Alföld folyóirat főszerkesztője,

a díjazottakkal Angyalosi Gergely beszélget,

közreműködnek a Csokonai Nemzeti Színház művészei,

Krajcsi Nikolett, Csikos Sándor Jászai Mari-díjas és Mészáros Tibor Kaszás Attila-díjas színművész.

BEREMÉNYI GÉZA

író, színház- és filmrendező

Kiemelkedő film- és színházművészeti munkásságáért, kortörténeti értékű rendezői és dramaturgiai életművéért, a Cseh Tamással közösen szerzett, immár klasszikussá váló dalok szövegírói tevékenységéért, önéletrajzi elemekkel gazdagon átszőtt, dokumentum értékű prózai műveiért, ezek folyóiratunkban közölt részleteiért, valamint Kincsem című drámájáért.

GÉCZI JÁNOS

költő, író, irodalomtörténész, szerkesztő

A neoavantgárd vonzáskörében alakuló experimentális költészetéért, a vizuális irodalom területén végzett kutatásaiért, szociografikus mélységű prózája megalkotásáért, kultúrtörténeti értekezéseiért, valamint jelentős szerkesztői munkásságáért, köztük a több évtizede szerkesztett Iskolakultúra című oktatáselméleti folyóirat működtetéséért, a lapunkban hosszú ideje jelenlevő publikációiért.

KAPPANYOS ANDRÁS

irodalomtörténész

Kiemelkedő irodalomtörténeti és elméleti munkásságáért, az avantgárd kultúra, a modern angol irodalom és a poétika területén végzett kutatásaiért, a kritikai fordítás területén elért tudományos eredményeiért, különös tekintettel a Joyce írásművészetét elemző kutatócsoport irányítására, valamint a folyóiratunkban történő rendszeres jelenlétére.

OKTÓBER 21. SZERDA

7.45 | HOGYAN ÉS MIVÉGRE ÉRTELMEZÜNK VERSET?

Molnár Gábor Tamás rendhagyó irodalomórája

Ady Endre Gimnázium, Liszt Ferenc u. 1.

9.00 | MIRE JÓ ÉS MIRE NEM JÓ AZ IRODALOM? – A kortárs magyar literatúráról

Géczi János rendhagyó irodalomórája egykori iskolájában, a TÁG-ban

Tóth Árpád Gimnázium

11.45 | ÍRÓKÖLCSÖNZŐ – TÉREY JÁNOS

A kortárs irodalom bemutatása a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) szervezésében

moderál Szekeres Niki

a DRK Dóczy Gimnáziuma, Kossuth u. 35.

MÓKUS:         Nyavalyogsz egyfolytában, mint régen.

Egy dóczysta, az sohasem nyafog.

JEREMIÁS: Túl szigorú intézet a magamfajtának.

MÓKUS:         Igazából leányintézet, ahol kisfiúkat is

pásztorolnak. Pont a te lelkednek való.

Térey János Jeremiás avagy Isten hidege, 2. kép

17.00 | A DEBRECENI KOLLÉGIUM SZEREPE A KÖLTŐI KULTUSZOK KIALAKULÁSÁBAN

Keczán Mariann muzeológus előadása

a Méliusz Benedek Elek Könyvtára, 4024 Piac u. 68.

A kollégiumi hagyomány és identitás kérdése a helyi irodalmi múlt értékelése szempontjából megkerülhetetlen. A diákok közül néhányan már a 19. században versmásolatokkal vagy adománnyal szolgálták a kulturális emlékezet ügyét, néhányan pedig a „spártai” keretek között is talentumukra leltek. A kultuszképződés témáját boncolgató előadáson nemcsak Csokonai Vitéz Mihály és Ady Endre ismertebb tiszteletéről, hanem az irodalmi alkotások, az emlékhelyek, és a műtárgyak kultuszébresztő szerepéről is szó esik.

19.00 | PLATÓN: SZÓKRATÉSZ VÉDŐBESZÉDE

Haumann Péter önálló estje

Kölcsey Központ, Bálterem

Belépő: 1.900 Ft, 2.400 Ft

Haumann Péter e szinte művészi védjeggyé vált előadása – melyben a jeles antik filozófus, Szókratész pere elevenedik meg – érzékletesen mutatja meg, hogyan válhatnak bizonyos mondatok gyúanyaggá, mitől minősülnek veszélyesnek, miközben minduntalan azzal a kérdéssel szembesít, hogy a történelem máig modellnek tartott demokráciájában miért ítélték halálra a világ egyik legtisztábban gondolkodó emberét.

„Haumann remeklésében – mert hisz ez a hosszú-hosszú évek, évtizedek alatt végtelenül kiérlelt és kőkeménnyé csiszolt szerepformálás igazi színészi mestermunka – az a legmegkapóbb, hogy módfelett takarékosan, mondhatni, visszafogottan él jól ismert és sokszor megcsillogtatott művészi eszközeivel. Hangszínváltásaival, hangjának mélységével és magasságaival, aprólékosan kidolgozott ironikus mimikájával, magával ragadó gesztusaival. Pedig újra és sokadszorra is elővett és ‘újrajátszott’ Szókratészében, pályájának eme emblematikus nagy szerepében Haumann nem tesz mást, ‘csak’ maximálisan azonosul a megformált figurával, érzékivé teszi az antik bölcseletet, formát ad a szofisztikált észjárásnak, pontosan érzékeli és kiaknázza a tér s az idő koordinátáit.”

Kovács Dezső, szinhaz.net

„Hogyan hatott rátok, athéni férfiak, vádlóim beszéde, nem tudom; én bizony magam is kis híján beléjük feledkeztem, olyan meggyőzően beszéltek. Ámbár igazat úgyszólván semmit nem mondtak. Sok hazugságuk közül leginkább egyet csodáltam: azt, amelyben kijelentették, hogy óvakodnotok kell, nehogy rászedjelek, minthogy félelmes szónok vagyok. Nem szégyellték, hogy nyomban tettel cáfolok rájuk, minthogy egyáltalán nem mutatkozom félelmes szónoknak; ez volt, gondolom, a legnagyobb szégyentelenségük; hacsak nem azt nevezik ők félelmes szónoknak, aki igazat mond. Mert ha igen, akkor elismerem: szónok vagyok, bár nem olyan, amilyennek ők elképzelik. Mert ők, mint mondom, alig mondtak valami igazat vagy éppen semmit sem; tőlem viszont a tiszta igazságot fogjátok hallani. De bizony, Zeuszra, athéni férfiak, nem ékes szavú, szólamokkal és cifra kifejezésekkel földíszített beszédeket, mint amilyeneket amazok mondanak, hanem az éppen kínálkozó szavakból álló, keresetlen beszédet. Mert hiszem, hogy mind igaz, amit mondok, és senki közületek tőlem mást ne várjon: mert hiszen nem is illenék, férfiak, hogy ebben az életkorban úgy lépjek elétek, mint valami beszédeket előre mintázgató ifjonc. De éppen ezért kérve kérlek, athéni férfiak: ha azt hallanátok, hogy ugyanolyan szavakkal védekezem, mint amilyenekkel a piacon, a pénzváltók asztalainál – ahol sokatok hallgatott már engem – vagy másutt szoktam beszélni, ne csodálkozzatok, ne is zajongjatok miatta. Mert így áll a dolog: most állok először törvényszék előtt, több mint hetvenesztendős koromban, és szörnyen idegen számomra az itt szokásos beszédmód. Így hát, mint ahogy, ha történetesen valóban idegen volnék, megengednétek, hogy azon a nyelven és azon a módon szóljak, amelyen nevelkedtem, éppen úgy most is azzal a jogos, legalábbis nekem jogosnak tetsző kéréssel fordulok hozzátok, hogy adjatok engedélyt saját beszédmodoromra – lehet, hogy ez így rosszabb lesz, de lehet, hogy jobb; ám csak azt kell vizsgálnotok, arra kell fordítanotok figyelmeteket, vajon igazat mondok-e vagy nem: a bírónak ugyanis ez az erénye, a szónoké pedig az igazmondás.”

20.30 | KÖNYV ÉS LÉLEK: TÉREY JÁNOS

A Debreceni Irodalom Háza Könyv és lélek sorozatának első vendége Térey János, aki A Legkisebb Jégkorszak című legújabb kötetének bemutatója után a Könyvek termében felnyitja saját múzeumi könyvét, melyben kézirata mellett „kalandos” életrajza is olvasható.

A szerzővel Lapis József beszélget.

Debreceni Irodalom Háza, Péterfia u. 28.

Szeptember 14-én születtem a debreceni nagyerdei klinikán, apám, Tóth János vasúti mérnök és anyám, Pap Borbála belgyógyász főorvos második gyermekeként. Apai ágon cíviscsaládba. Aranykalászos, városi gazdák – vagy egy másik kor szóhasználata szerint: kulákok − leszármazottjaként. Isten hozta Önöket, én itt otthon vagyok. A családi hagyomány szerint ugyanis őseim építették 1870-től az úgynevezett “városgazda-házat” a Péterfia utcán, amely volt laktanya, fogház és mentőállomás is, évtizedek óta pedig a Medgyessy-múzeum gyűjteményének ad otthont. Az újabb, telekkönyvi kataszterrel igazolt kutatás szerint talán mégis inkább a szomszéd, 30-as számú házat építették az elődeim (vagy azt is), aztán költöztek tovább az Ajtó, majd a Kétmalom utcába. Nem baj, mindegyik hazai táj.

Szoros szálak fűzik családunkat a Kaszanyitzkyakhoz, a Tiszántúl legnevesebb üveg- és porcelánkereskedőihez. Őket éppúgy az államosítás fosztotta meg legendás Piac utcai üzletüktől – amely azonos a mai Líra könyvesbolttal –, mint őseimet a földjüktől a macsi pusztán, Felsőjózsa alatt. Egyik ükapám öccse Simonffy-lányt vett el, és mert az a család nőágon folytatódott, van távoli írórokonunk is Simonffy András személyében.

Az Eötvös utcai általánosban tanultam írni és olvasni, Kaplonyi Miklósné Katóka nénitől. Utána a Tóth Árpád Gimnáziumba jártam, s a diplomát már Pesten, az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán, majd a Bölcsészkaron (sem) szereztem meg. Mint a későbbiekben kiderült, nem lusta voltam, hanem türelmetlen az iskolához. Sőt a 2015-ös őszi félévben óraadó tanár vagyok a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

1991 óta húsz könyvem látott napvilágot, többnyire verses formában. Műfordítóként találkoztam már Szophoklésszel (Trakhiszi nők, Oidipusz király), Euripidésszel (Oresztész), Plautussal (A hőzöngő katona), Calderónnal (Az élet álom), Schillerrel (A rablók), Puskinnal (Borisz Godunov, Lakoma pestis idején) és Brechttel is (Jóembert keresünk). Színműveimet és fordításaimat a Krétakör, a Katona József, a Nemzeti és a Radnóti Színház játszotta, illetve játssza Budapesten. (Párizsban volt már premierem, vidéken még nem.) Szenvedélyesen érdekel a természetjárás, az opera, az építészet és az urbanisztika. Írtam egy misztériumjátékot (Jeremiás avagy Isten hidege), amelyik a debreceni metrón játszódik.

***