Míg Magyarországon március 15-én az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek, addig a szerb fővárosban, Belgrádban minden idők legnagyobb tüntetésére került sor. A becslések szerint 350 ezer ember vonult utcára és fejezte ki nemtetszését a regnáló kormánnyal szemben. A négy hónapja tartó lázadásról, amelynek alapját a 2024. november 1-jén bekövetkezett újvidéki tragédia adja, Sinkovics Norbertet, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar tanársegédjét kérdeztük.
Már a beszélgetés elején kiderült, hogy a fiatalok célja nem a hatalom megbuktatása, hanem a korrupció felszámolása.
– A szerbiai egyetemistáknak négy alapkövetelésük van: az első, hogy a kormány hozza nyilvánosságra az újvidéki vasútállomás felújítása során keletkezett, összes dokumentumot; a második: mindazokat, akik eddig megtámadták a tüntető diákokat, vonják felelősségre kortól, nemtől, politikai hovatartozástól függetlenül, sőt, ha politikai szerepvállalók voltak, akkor váltsák le őket; a harmadik, hogy egyetlen egyetemistát se érjen retorzió azért, mert részt vesz a tüntetéseken vagy csatlakozik ezekhez az akciókhoz, akiket pedig jogi vagy más következmény ért, azok esetében szüntessék meg az eljárásokat; a negyedik pedig, hogy az állami alapítású egyetemek részesüljenek több anyagi támogatásban, legalább 20%-os emelést várnak el a kormánytól a diákok – kezdte gondolatait Sinkovics Norbert, tanársegéd.
Az egyetem munkatársa szerint az újvidéki tragédia kellett Szerbiában ahhoz, hogy az emberek megértsék, hogy hiába tartják magukat távol a politikától, a politika aktívan foglalkozik a polgárok életével és formálja azt. Elmondása szerint ugyanis vélhetően korrupcióra épült politikai döntések sora vezetett ahhoz, hogy a közösség elvesztette 16 polgártársát, 1 pedig maradandó sérüléseket szerzett az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlása következtében.
– A Budapest-Belgrád vasútvonal felújításával kapcsolatos marketingtevékenységek az elmúlt években éppen az újvidéki vasútállomás felújítására épültek. Ezt jól bizonyítja az is, hogy ezt az állomást a felújítás után legalább háromszor avatták fel, az egyik ilyen megnyitó ünnepségen jelen volt Orbán Viktor, magyar miniszterelnök is. A kommunikáció azonban visszafelé sült el a tragédiát követően, ugyanis a kormány nem tudott, nem volt lehetősége visszalépni és letagadni az érintettséget, hiszen mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy közük volt hozzá – mondta.
Míg az első egy hónapban csak az újvidéki és belgrádi egyetemisták tiltakoztak, addigra ma már szinte az összes szerb egyetem hallgatója demonstrál, és őket támogatva vonult utcára a szerb nemzet és a vajdasági magyarság is március 15-én, Belgrádban. Ez volt Szerbiában minden idők legnagyobb ellenszegülése az éppen regnáló hatalommal szemben.
– Azok, akik időről-időre utcára vonultak az elmúlt több mint négy hónapban, bizonyára ellenzéki beállítottságúak. Az éppen regnáló kormány azonban azt igyekszik erősíteni, hogy minden ellenzéki kezdeményezés rossz. Ebből adódóan ma már sokan azt gondolják, hogy minden politikai párt egyforma. Ez azonban véleményem szerint azért veszélyes, mert azt sugallja, hogy nincs választási lehetőség, nincs megoldás – emelte ki Sinkovics Norbert.
A diákokhoz csatlakozott számos közintézet is. A vajdasági magyar közintézetek közül azonban sokkal kevesebben mertek kiállni a fiatalok mellett. Ez pedig a szakértő szerint azért van, mert a vajdasági magyarokra a kisebbségi politikai párt, azaz a Pásztor Bálint által vezetett Vajdasági Magyar Szövetség nyomást gyakorol.
– Annak ellenére, hogy a vajdasági magyar közintézetek közül csak kevesen merik hallatni a hangjukat és csak kevesen mernek közülük kiállni az egyetemisták mellett, nagyon sok, vajdasági településen élő állt be a sorba és kezdte el támogatni a hallgatókat. Megható volt látni, hogy a magyarlakta településeken az elmúlt hetekben ugyanúgy örültek a fiataloknak, akik Belgrád felé tartottak, mint a szerbek lakta településeken – mesélte.
Hozzátette: az elmúlt négy hónap megmozdulásai felébresztették az emberekben a szolidaritást.
– A diákok vezette tüntetések valahol tisztára mossák az ország jelképeit, amit a regnáló hatalom az elmúlt több mint egy évtizedben kisajátított. A tüntetők közül többen is úgy nyilatkoztak, hogy életükben először merték magasba emelni a szerb zászlót, életükben először érezték azt, hogy nekik is, róluk is szól a szerb himnusz és mindez nekik is kijár. Sokan most érezték először azt, hogy tartoznak valahova és nem baj, ha a véleményük nem egyezik a hatalom lévő politikai párt véleményével. És ezt láthatta most a világ is. Ezek a polgárok egyfajta emlékeztetői lettek annak, hogy bizony ők a köztársaság. Ők hordozzák és képesek megőrizni a szuverenitást. Itt nemcsak egy politikai krízisről van szó, hanem egy társadalmiról is. A megoldás azonban széleskörű és komplex, ezért bizonyára idő kell majd hozzá – emelte ki.
Arra a kérdésre, hogy a bátrabb-e a Z generáció, a következő választ adta:
– Ezt a fajta tudatosságot, amivel a Z generáció, azaz a mostani egyetemisták rendelkeznek, valahonnan magukba kellett, hogy szívják. Úgy is mondhatnám, hogy mindenki előtt volt valaki, és mindenki után lesz valaki – vagyis a korábbi generációk így vagy úgy, de látszik, hogy hatást gyakoroltak rájuk. Tisztább, reálisabb, bátrabb, szabadabb gondolkodásúak és kritikusak mernek lenni. Az viszont biztos, hogy bármi is lesz ennek az egésznek a kimenetele, ezek a gyerekek bekerülnek a történelem könyvekbe – tette hozzá.
Zárásképp kiemelte: sajnos csak kevesen értik, hogy mennyire összetett probléma ütötte fel a fejét Szerbiában, ebből adódóan a folyamat is hosszú lesz, amelyen a szerb társadalomnak végig kell mennie. A vége pedig mindenképp egy olyan politikai eredmény lesz, ami meghatározza aztán a szerb nemzet és az ott élő vajdasági magyarok sorsát is.
Pósa Tamara
Fotó: Szabad Magyar Szó/Mina Delić
