2024. november 5-én választják meg az Egyesült Államok 47. elnökét. Dr. habil. Merkovity Norbertet, a Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kar Politológiai Tanszékének, tanszékvezető egyetemi docensét többek között arról kérdeztük, hogy melyek a választás legfontosabb ismérvei, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal indulnak az elnökjelöltek és, hogy tényleg az ő személyükön múlik-e a világ sorsa az előttünk álló években.
Az Egyesült Államokban az elnökválasztás rendkívül összetett. Melyek a legfontosabb ismérvei?
Fontos tudni, hogy az Egyesült Államok elnökválasztása elektori rendszerben történik. Ez azt jelenti, hogy nem a leadott szavazatok útján választják meg az elnököt, hanem a leadott szavazatokkal elektorokat választanak. Az így megválasztott tagállami elektori kollégiumok pedig megválasztják az elnököt. Nem tűnik demokratikusnak? Pedig az, csak más, mint, amit mi megszoktunk. Az államalapítók úgy gondolkodtak az 1700-as évek végén, hogy olyan demokratikus rendszerre van szükség, ahol nem veszik el egyetlen szavazat sem, de mégis egyszerűsíti a választási rendszert. Nos, ezt a rendszert írták az alkotmányba, amit azóta sem módosítottak. Az elnökjelöltek és csapataik tehát folyamatosan azt számolják, hogy mennyi elektori szavazatot tudnak elérni. A helyzetet tovább bonyolítja az, hogy egy tagállamban a szavazatok többségét elérő jelölt nyeri az állam összes elektori szavazatát: eggyel több szavazattal megnyerhető az összes elektor a tagállamban! Ha valaki egy szavazattal többet szerez például Texaszban, megnyeri az állam összes, 40 elektorát. Két kivétel van, Maine és Nebraska, ahol némi arányosítást bevezettek, de eddig ezek az államok nem befolyásolták a végeredményt.
Azok kedvéért kérem, akik nem tudják, ismertesse, hogy mi a választás menete?
Bonyolultnak hangozhat, de valójában egy sajátságosan bájos rendszer működik az elnökválasztások során. Összesen 538 elektor van, akiket népességarányosan osztanak el a tagállamok között a következő módon: minden államnak van 2 szenátora, ami azt jelenti, hogy az 50 tagállamban van 100 szenátor. 435 képviselő ül a Képviselőházban, akiket népességszám alapján osztanak el az államok között. Például Alaszka gyéren lakott állam, nekik 1 képviselőjük van, Kalifornia pedig a legnépesebb tagállam, ott 52 képviselő van. Az elektori számhoz a szenátori és a képviselői számot kell összeadni, 100 és 435 összesen 535-öt ad. Washington D.C. kap még három elektort (Washingtonnak nincs tagállami státusza), így kapjuk meg az 538-as számot. A győzelemhez az elektori szavazatok többsége kell, ami legalább 270 szavazatot jelent. Mindent egybevetve, a jelöltek előtt folyamatosan az a cél lebeg, hogy 270 vagy annál több elektori szavazatot szerezzenek.
Ez oda vezethet, hogy 50 tagállamban, plusz Washingtonban zajlik kampány, de valójában nem ennyire egyértelmű a helyzet. Egyrészt, az államok csoportosíthatók lakosság, gazdaság és más tényezők mentén. Másrészt, a választási rendszer jól ismert a jelöltek és csapataik előtt, ezért egyes államokban pontosan lehet tudni, hogy ki nyeri meg a szavazatok többségét és az elektori szavazatokat. Tipikusan ilyenek a déli államok többsége, amiket az 1960-as évektől rendszeresen a republikánus jelöltek nyernek vagy az északkeleti és a nyugati óceánparti államok, amit rendszeresen a demokrata jelöltek nyernek.
Sokan úgy vélik, hogy a billegő államokon múlik minden. Melyek ezek a billegő államok és igaz, hogy rajtuk múlik, hogy ki lesz Amerika új elnöke?
Az igazi kampány a billegő államokban zajlik, hiszen itt dől el az, hogy ki éri el vagy haladja meg a bűvös 270-es számot. Úgy lehet a legkönnyebben felismerni, hogy a tagállami közvélemény-kutatások hibahatáron belül mérik a jelölteket, azaz 3-4 százalékpont vagy annál is kisebb a különbség a két jelölt támogatottsága között. A billegő államok között vannak választásról választásra visszatérő államok és vannak olyanok, amelyek „kikopnak” ebből a státuszból. Ez utóbbiak között a leghíresebb talán Florida, amelyen a 2000-es elnökválasztás dőlt el, több újraszámlálás után George W. Bush nyerte meg az állam elektorait, és ezzel az elektorok többségét. Mára azonban Florida egyértelműen a republikánus tábort erősíti. További jellemzőjük az ilyen államoknak, hogy a kampány elején sok billegőt látunk a térképen, de a szavazás napjához közeledve letisztul a kép és egyre kevesebb államra összpontosul a kampány. Idén, minden eddiginél több, hét billegő állam található a kampány utolsó hetében. Három rozsdaövezeti állam: Pennsylvania (19 elektori szavazat), Michigan (15) és Wisconsin (10), valamint négy napfényövezeti állam: Georgia és Észak-Karolina (egyaránt 16 elektori szavazat), Arizona (11) és Nevada (6). Sőt, mindegyik esetében 1% körüli vagy annál is kisebb a különbség a két jelölt között. Kérdés, hogy kit mérnek felül vagy alul a közvélemény-kutatók. 2016-ban és 2020-ban Donald Trumpot mérték alul, de a 2022-es törvényhozási választásokon a demokratákat mérték alul. A közvélemény-kutatók tanulnak a hibáikból és folyamatosan módosítják a módszertanukat, ami azt eredményezi, hogy majd csak a végeredmények fényében tudhatjuk meg, hogy melyik cég végzett jó munkát és ki járt tévúton. Annyi bizonyos, hogy most, néhány nappal a választás előtt, egyenlő az állás, de ki kell egészíteni azzal, hogy a trendek Trump irányába mutatnak, ugyanakkor ez nem jelent semmit az említett mérési bizonytalanságok miatt.
Ön szerint milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat, ha Kamala Harris és milyennel, ha Donald Trump lesz az elnök Amerikában?
Nehéz kérdés, hiszen a kampány és a kormányzás két külön ügy. Különösen Trump esetében – mivel vele kapcsolatban már vannak tapasztalataink – igaz ez az ökölszabály. Az amerikai közgazdászok azt vetítették előre a jelöltek kampányígéretei alapján, hogy egy esetleges Kamala Harris vezette adminisztráció alatt növekedne az államadóság, míg egy esetleges Trump kormányzás alatt szárnyalna. Hogy az amerikaiakat foglalkoztatja-e az államadósság, azt nem tudom. Valószínűleg nem. Jobban foglalkoztatja őket a szubjektív gazdasági helyzetük, ami soha nem látott mértékben tér el az objektív adatoktól. Az infláció lényegében megszűnt, az amerikai gazdaság gyorsabban állt helyre és állt növekedési pályára a COVID után, mint például az európai gazdaságok, a tőzsdék rekordközeli magasságban vannak, a fizetések reálértéke valamelyest növekedett, sőt, a legszegényebbeké jobban emelkedett. Mégis, az átlag amerikai azt érzi, hogy a gazdaság állapota rossz, amiért a kormányzatot teszi felelőssé, és ez nem jó előjel Harris számára, aki az elmúlt négy évben a kormányzat tagja volt.
Zárásképpen: igaz, hogy az amerikai választások eredménye határozza meg a világ sorsát a következő négy évre?
Nem túlzás ez? Fontos, hogy ki lesz az amerikai elnök, hiszen a személyiség befolyásolja, hogy az elnöki intézmény, ilyen prioritásokat fogalmaz meg. Az amerikai gazdaság esetleges szárnyalása hatással lehet a világ többi gazdaságára is, ahogyan egy esetleges recesszió is. Amerika azonban már nem az egyedüli serif a városban. Kína fontos geopolitikai szereplővé vált, Oroszország vissza kíván térni ebbe a szerepbe, az EU ilyen szerepre vágyik és a különböző regionális hatalmakat akkor még nem is említettem. Vigyázó tekintetünket vessük Amerikára, de közben ne tévesszük szem elől a többi szereplőt sem!
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette, MTI/EPA/Jim Lo Scalzo, MTI/EPA/Caroline Brehman, Wikipédia