Aki ezen a héten nem állította fel a medencét a ház végében, vagy a kiskertben, üdülőben, az idén már nem is fogja, ennél melegebb, már nem biztos, hogy lesz. Szegeden az elején egy kicsit küzdeni kell a csapvízzel, de minden hamar jóra fordul.
Jó három hete állítottam fel a puhafalú medencémet, de volt olyan nem közvetlen szomszédom, amelyik egy héttel, tíz nappal megelőzött. Egy másik viszont csak június 26-án tette ezt meg, lehet, hogy eddig állt ellen a ház ura, mert azért volt munka vele, mire homokkal kiegyengette a talajt a nagyobb átmérőjűnek számító, ugyancsak puhafalú medence alá.
Ezzel én is jól elbíbelődtem, ahogy a korábbi években is, de rutinosan kezdtem már a tüzépnél, és ami diszperzites vödörből lehajtott hátsó ülésekkel belefér egy ötajtós Astrába, azt megtöltöttem úgynevezett termő homokkal. Az elmúlt bő 10 év legsikeresebb talaj-előkészítését produkáltam, egy, maximum másfél centinél nincs több lejtése a vadonatúj, medencének, miközben azért voltak csálé nyaraink is. A mikor minden látogató, a gyerek barátja, ismerőse azzal kezdte, mi történt a medencénkkel.
Hálózati vízzel töltöttem fel, csak egyszer próbáltam meg kútvízzel, de Szegeden, Petőfitelepen az olyan vasas, hogy nagyon megszenvedtem vele, mire a fehérnép egyáltalán hajlandó volt beletenni a lábát. És látta is a lábujja kilakkozott körmét. Sok időbe, még több vegyszerbe került, azóta csak hálózati vízzel próbálkozom, amit időnként utána töltök.
Persze a csapból folyó is vasas, a vízforgató papírszűrője nagyon pocsékul néz ki az első néhány alkalommal, amikor a kerti csapnál, maximális nyomással átmosom a szűrőt. Először ezt bő félnapos forgatás után tettem meg és rendesen sötét kávébarna lett a vadonatúj, hófehér szűrő.
A következő mosás szűk egy, a harmadik másfél napos forgatás után következett, és szinte teljesen ugyanúgy nézett ki a szűrő mind a három alkalommal. Az idő növelésével lényegében ugyanannyi vasat – és mást – fogott fel a szűrő. Az első kettő lefotóztam, higgyék el, a harmadik is pont úgy nézett ki. Bő hét köbméter vízről van szó, és a közepes méretű szűrős vízforgatóról. Volt kisebb is forgatónk is, de azt sokkal sűrűbben kellett elmosni. Ahogy kell majd a szomszédnak is, aki a lehető legkisebbet kapta a nem olyan kis térfogatú puhafalú medencéjéhez.
Algaölőt az elején tettem bele rendesen, kicsit többet is, mint az előírás, plusz összetörtem egy kombi klórtablettát, hogy gyorsabban oldódjon, amit nem kellett volna. Az úszó vegyszertartó apró résein átbújó darabkák maradandó fehér nyomokat, pontokat hagytak a vadonatúj medence szép világoskék alján.
Van olyan barátom, aki esküszik a gazdaboltban kapható, háztartási használatúnál töményebb hipóra és sósavra – én is próbáltam –, ám a kombi tabletta jobban bevált. 200 grammosak, 90 százalékos aktív klórtartalommal, pelyhesítővel és algaölővel. A pH-értékkel sem szokott gond lenni.
Azóta gyakorlatilag csak a tablettát használom és két részletben még utána öntöttem a maradék külön algaölőt, ami a literes kiszerelésből maradt. A víz hibátlanul kék, nem zavaros, nem nyálkás – és a fehérnép is jól látja lábujjai kilakkozott körmeit…
– K. A. –
Nyitókép: Az első adag vas és a többi, az első szűrőmosás előtt.
