Portré a Széchenyi-díjas professzorról

Egyetem

Az olvasás szeretetéről, tanulmányairól, kutatásairól, pályafutásáról és életéről is beszélt a Campus Rádiónak Imre László irodalomtörténész.

Volt az egyetem rektora, rengeteget kutatott, generációk sora tanult a keze alatt a Debreceni Egyetemen. Imre László professzor munkásságát március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából Széchenyi-díjjal ismerték el.

– Mivel nem volt szórakozási lehetőség Hódmezővásárhelyen, ezért egy óriási olvasási mánia ütötte fel a fejét. Nemcsak az ötös magyarosok és a jó tanulók, hanem a gyengébbek is, mindenki állandóan olvasott. Volt ebben krimi, de azért Jókai, Mikszáth, Dickens és Dumas is. 13-14 éves koromban már a Háború és békénél meg A nyomorultaknál tartottam. Hátrányos helyzetből kerültem előnyös helyzetbe. Az egész irodalmár pályámat részben ennek tulajdonítom, hogy nem igazán volt más lehetőségem, csak az olvasás – idézte fel Imre László professzor.

Oktatóként az egyetemre kerülve világirodalmat kellett tanítania, majd orosz irodalomból doktorált, de később visszatért a 19. századi verses epikához Barta János mellett, abból írta a kandidátusit, majd elméleti kutatásokkal és finn irodalommal is foglalkozott.

– A sors hol ide, hol oda vetett, ezért nem alkottam sokat, elmélyülten egy területen, inkább egyfajta szétszórtság, sokoldalúság volt a jellemző. Ez valójában nem volt akadály, mivel sokszor ezek az egymástól távol eső kutatások váratlanul összetalálkoznak, s érdekes felfedezéseket eredményeznek – magyarázza a professzor.

Az irodalomtörténész tanszékéről azt mondja: nincs semmiféle tekintélyelvűség,  szeretik egymást az itt dolgozók és nem fúrja egyik a másikat.

A Széchenyi-díjas professzorral a Campus Rádió munkatársa beszélgetett a kitüntetésről, életéről, pályájáról.

A teljes összeállítást ezen a linken hallgathatja meg.