Nemrég interjút adott Jakupcsek Gabriella a Nők Lapjának, melyben az új, Jóanyaád! című interjúkötetéről is beszélt. A beszélgetés során mindemellett szó esett az anyaságról, a nagymamaságról és a műsorvezető kifejtette a véleményét a magyar nők helyzetéről, illetve a gyermekvállalásról is – mindezt a 24.hu szemlézte.
“A mai generációnak nagyon nehéz megfelelnie az elvárásoknak” – mondta a beszélgetés elején Jakupcsek Gabriella. Majd hozzátette, hogy számára a nagymamája volt a legmeghatározóbb ember az életében. Felidézte, hogy az 1960-as években, amikor ő felnőtt, az első dolgozó női generáció három műszakban dolgozott. Ekkoriban a fiatal nagymamák, akik már ötvenéves korukra nyugdíjba mehettek, biztosították a gyermeknevelés stabil hátterét. Elmondása szerint abban az időben a nagymama jelentette a mindent: a biztonságot és a stabil hátteret. Ő azonban nem tud ilyen lenni, és úgy érzi, ezzel nincs egyedül. Tapasztalatai szerint rengeteg, ötvenes-hatvanas éveiben járó ember van hasonló helyzetben, akik ma a legnépesebb generációt alkotják.
Majd egy példát is hozott.
“Emlékszem, ha csak egy kicsit is belázasodtam, máris az autóban találtam magam, úton a nagyihoz vidékre. El sem tudom képzelni, hogy valaha is egyedül, betegen lettem volna otthon. A nagyi pedig még éjszaka is behozta nekem a finom kacsacombot kovászos uborkával” – mondta.
Szerinte a nők most más helyzetben vannak.
“Soha nem élt még ennyi ötvenes ember, mint most – és ők még nagyon is aktívak” – mutatott rá Jakupcsek. Hozzátette, hogy hatvanhárom éves korunkig kell dolgoznunk, és ebben nemcsak az anyagi kényszer, hanem a motiváció is benne van. Hiszen ma egy hatvanhárom éves nő szeretheti a munkáját, lehet ambiciózus, sőt, akár másodszor is elkezdheti megvalósítani önmagát.
Amikor az interjú során arról kérdezték, mire jött rá a könyv írása közben, Jakupcsek Gabriella elmondta: szerinte arról kell beszélgetni, milyen női szerepeket vár el a társadalom, és milyen szerepeket várnak el a nők önmaguktól.
“Azért kell erről beszélni, mert csak így várható el, hogy a leendő döntéshozók elgondolkodjanak azon, miért születik kevés gyermek, miért esnek szét a családok, és miért válik el ennyi ember. Azért, mert a hétköznapok felemésztik őket. A nehézségek, a könyveléstől a közlekedésig, felzabálják az embereket. Apró dolgok, amikből száz gyűlik össze egy nap egy családban” – sorolta, hozzátéve, hogy mindez szétszedi a párkapcsolatot, a gyereknevelést és mindent.
Szerinte mindez a jómódú családokat sem kerüli el.
“Persze, mindig kilyukadunk a pénznél – de ez az egész a jómódú családokat is elemészti” – magyarázza Jakupcsek.
Felhozza példaként, hogy hány nő azért nem tér vissza dolgozni, mert nem tudja megoldani a gyerekfelügyeletet.
“Ilyenkor sokan visszakérdeznek: miért kéne bébiszitter? Hát azért, hogy legyen életed! Azért, hogy el tudj menni tornázni, vagy a pároddal koncertre” – mondta.
Példaként említette, hogy ha a fia felhívná azzal, hogy folyik az unokája orra, nem tudná átszervezni a napját, sőt, még a holnapját sem, annyira be van táblázva.
“Rengeteg velem egykorú nő van, aki nem is szereti annyira a munkáját, mint én, de meg kell élnie belőle. Ezért nem teheti meg, hogy hivatásos nagymama legyen. Pedig, ha valaki lehetne hivatásos nagymama, elképzelhető, hogy elfogadná azt a kis fizetést a munka helyett, és hasznos tagja lehetne a családjának” – emelte ki.
Jakupcsek Gabriella korábbi könyvében, A napos B oldalban már részletesen foglalkozott a menopauzával, mert úgy érezte, alig beszélünk a változókor természetes velejáróiról. Kiemelte, hogy különösen fontos lenne erről a férfiakkal is beszélgetni, akik gyakran tanácstalanul állnak, és nem tudják, mi történik a partnerükkel. Pedig a klimaxos tünetek az élet természetes részei, ám a kamaszkori hormonális változásoktól eltérően akár 20-25 évig is eltarthatnak.
“Volt is egy férfi az egyik előadásomon, aki felállt és megkérdezte: ‘Rendben, Gabika, de akkor miért nem arról ír, hogy nekünk, férfiaknak mit kellene tennünk, hogy a nők jól legyenek?‘ Na, ez megfogott – gondoltam. Ez is egy létező igény, amit valahogy ki kellene elégítenünk. Ne csak panaszkodjunk, hanem terítsük ki a problémát az asztalra. Mi vagyunk az első generáció, amelynek nyíltan kellene erről beszélnie, hiszen velünk erről nem beszélgettek, ez nem volt téma” – mesélte.
Hozzátette, hogy emlékei szerint sosem beszélgetett édesanyjával arról, miért izzadt vagy miért szedett nyugtatókat. Csak utólag élesedett benne a kép, és akkor döbbent rá, hogy édesanyja ezt a küzdelmet egyedül vívta meg. A beszélgetés végén a műsorvezető úgy fogalmazott, lázad, de nem tartja magát forradalmárnak.
“A családom szerint hatalmas a türelmem. Sokat szemlélődöm és várakozom. Nem lehet elvárni, hogy mindenki zászlót lobogtasson – van, akinek azt meg kell varrnia előbb” – zárta gondolatait.
(24.hu)
Fotó: Jakupcsek Gabriella hivatalos Facebook-oldala
