Bejárta Amerikát, felhőkarcolókat tervezett New Yorkban. Mindene olyan szokatlan. Legalábbis a debreceni szemnek. Mégis, ő Debrecent választotta New York helyett.
Sajó István műépítész Debrecenben, 1896 február 18-án született, asszimiláns zsidó polgárcsaládba, eredeti neve Schwartz volt. A helyi elitiskolában, a mai Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett és ifjúsági vívóbajnok is volt. Az első világháborúban több kitüntetést szerzett, és fellépett a Tanácsköztársaság kommunista rendszere ellen is.
A József nádor Műegyetem 1920-as elvégzése után, Csonka-Magyarországon munkát nem találva Németországban ment, ahol a dortmundi Hugo Steinbach alkalmazottja volt 3 évig. Itt a városi bank tervezésében működött közre, ami most a városi múzeumként üzemel. Gyakorlati ideje után egy éven át szabadúszó volt, ekkor egy duisburgi mulató teljes art deco berendezését tervezte meg. A németországi karriernek köszönhető, hogy beleszeretett a helyi art decóba, a téglaexpresszionista építészetbe.
De ennél többet akart, így 1924-ben New York felé vette az irányt, ahol a Sloan & Robertson felhőkarcoló-tervező irodának lett a munkatársa. Ez jó referencia volt, hogy helyi diplomát kapjon, és nemsokára önálló irodát nyitott. 1925-ben két emigráns magyar építészkollégájával, a budapesti Wank Loránddal (ő később jelentős karriert futott be, mint New Deal építész) és a debreceni Berzőffy Loránddal közös irodát nyitott Miamiban „Sajo, Wank & Berz” néven, ahol 1927-ig rengeteg nyaralót terveztek spanyol mediterrán stílusban és ezzel alapozta meg Sajó a későbbi jelentős vagyonát.
Ezután Wankkal együtt New Yorkba mentek, ahol kelet-európai, bevándorló zsidó munkásoknak terveztek négy nagy épülettömböt, szakszervezeti beruházásként. Ezeken az épületeken hol neo-Tudor elemeket, hol spanyol mediterrán, hol téglaexpresszionista hatásokat kevert az amerikai bérházak arányaival.
Ám a sikeres amerikai karrier mellett honvágya támadt, így 1928-ban hazatért szülővárosába, ahol az izraelita hitközség bérházát tervezte meg, amely semmilyen magyarországi épületre nem emlékeztetően különleges atmoszférát áraszt Debrecen egyik fő útvonalán amerikai-német stílusával. Debrecen arisztokratikus, századfordulós villasorára, 1928–1929-ben tervezett két art deco villát, melyek kisebb-nagyobb átalakításokkal, de észlelhető egyedi karakterükkel mai napig megvannak.
1932-ben tervezte meg az Újlipótvárosra emlékeztető hangulatú Vásáry István utcában első nagyobb, saját bérházát. Itt már leszámolt a cikkcakk dekorációval és a vízszintességet erőteljesen kihangsúlyozó profilozott műkősávokat helyezett el az ablakok között – melyek sajnos később elpusztultak. Két évvel később egy másik bérházat is felépíttetett ettől jobbra, mely modernbe hajló art deco szellemben készült, és ahová családjával költözött.
A sport felértékelődésével Debrecen városa saját stadiont szeretett volna építtetni a Nagyerdőben. A világgazdasági válság következtében Sajó gazdaságos, ugyanakkor tetszetős tervet készített. A stadion alapterületéből ínségmunkával kihordott földdel emelt sáncokat aköré és ebből lett a lelátó. Emellé bevonuló és bejárati kapukat, iroda- és öltözőhelyiségeket tervezett. A stadion a 2000-es évekre használhatatlanságig lepusztult, az új, modernizált városi stadion építésekor a tervező iránti tiszteletből az egyik kapuépítményt beépítették az új műbe.
A horvátországi Rab szigetére, ahol nyaralni szeretett, tervezte a konzervatívabb homlokzatú, mai napig álló, ugyanazon a néven üzemelő Imperial szállót 1935-ben, ahol cserébe mindig ingyen nyaralhatott.
Ugyan az 1930-as években betért az evangélikus egyházba, de ez sem mentette meg a zsidótörvényektől és a bergen-belseni deportálástól, amit a tőle elszakított családjával együtt szerencsésen túlélt. A háború utáni újjáépítést a megsérült debreceni Nagytemplommal kezdte, majd 1948 után után szocreál és későmodern épületeket tervezett az UVATERV-nél és a Debreceni Tervező Vállalatnál, köztük a debreceni pályaudvar bravúros héjszerkezetét és a tiszalöki erőművet.
Ő maga amerikai munkásságát soha nem verte nagydobra, ezt talán a Rákosi- és Kádár-rendszerben nem is lehetett.
Halála sem volt mindennapi: focimeccset nézett az általa tervezett tribünön, amikor szívrohamot kapott 1961. március 11-én.
Sohasem kezdődött addig futballmeccs, amíg a tervező el nem foglalta helyét. A következő találkozón néma felállással emlékeztek Sajóra a helyi szurkolók.
1961 után nem esett szó Sajó Magyarországon egyedülálló munkásságáról, az 1987-es Gellér Ferenc–Vadász György-féle műemléki kataszterben az izraelita bérház „expresszionista” épületként szerepel. Ferkai András 2003-as „Vidéki építészeti kalauz” c. könyvében azonban már „az egyik legszebb art deco épületünk”-ként szerepel.
Sajó István műépítész – Art deco a pusztán című kiállítása:
Műcsarnok, Kamaraterem
2017. április 6. – 2017. június 4.
A kiállítás kurátorai:
Szoboszlai Lilla, Déri Múzeum
Térey János, író, költő, drámaíró és műfordító
A képen Sajó István legfontosabb magyarországi alkotása látható Bolla Zoltán fotóján, az Izraelita Hitközség bérháza, 1928-ból (Debrecen, Hatvan utca 6.). Szerzőnk grafikus, a Magyar art deco építészet című könyv szerzője.
Az eredeti cikk az Indexen jelent meg.
