Azt már tudjuk, hogy óriási, minden szempontból egyedi, sokakat foglalkoztató lesz a szegedi BYD-gyár, arra viszont csak most derült fény, hogy a terület, ahol az elektromos autókat gyártó üzem megépül, igazi kincseket rejt maga alatt. Az eddig szántóföldként funkcionáló területet 2024 elején a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai vették górcső alá és az elmúlt másfél évben sok-sok régészeti leltre bukkantak rá. Interjú Sóskúti Kornéllal, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Régészeti Intézetének régészével, csoportvezetőjével.
Ha jól tudom, másfél éve dolgoznak a BYD-gyár területén, tulajdonképpen önök kezdték meg a munkát elsőként a terepen, miért volt szükség erre? Mit biztosítanak ezzel a gyár számára?
Az épülő autógyár területén az első kapavágások egyikét valóban a régészek tették meg a beruházás előkészítő munkafázisában. A hazai jogszabályok előírják, hogy a nagyberuházások esetében, a földmunkák során várható örökségvédelmi kockázatot minél alaposabban fel kell, hogy mérjük. Ezeket a kockázatfelmérési munkákat szokták elvégezni az előzetes régészeti dokumentáció (ERD) készítése során. Egy alapos felméréssel a beruházó számára ugyanis javaslatot tudunk tenni arra vonatkozóan, hogy a kivitelezéshez kapcsolódó földmunkákat megelőzően, milyen további, régészeti munkálatokat kell ellátni ahhoz, hogy az építkezés zavartalanul folyhasson majd.
Munkájuk több szakaszra bontható, mely szakaszban, mit térképeztek fel eddig a területen?
Igen, a felmérési munkálatoknak több fázisa van. Nulladik lépésként, a múzeumi adattárban, közhiteles lelőhelyi nyilvántartásainkban, légifotókon és régi térképeken szereplő anyagokat vettük számba a területre vonatkozó adatgyűjtés során. Ezt követően felmértük a 300 hektáros, akkor még mezőgazdasági művelés alatt álló területet. Régészeti terepbejárással felszíni leletszóródásokat rögzítettünk, geofizikai és lézeres távérzékeléses felmérésekkel a felszínen mára már nem látható elváltozásokat derítettünk fel. Ezután kerülhetett sor a “kapavágásra”, vagyis a próbafeltárásra, amely során munkagépekkel megnyitott, kutatóárkokat hoztunk létre. Ennek során számos korábbról ismert lelőhelyről szereztünk új információkat, és új lelőhelyek felfedezésére is sor kerülhetett. Ezek jó része korabeli településnyomokhoz köthető leletek és jelenségcsoportok sora volt, de azonosítottunk több területen keresztül húzódó, vélhetőleg a régészeti időkben is használt út nyomvonalat is. A bronzkor, vaskor, római kor, népvándorlás kor, Árpád-kor és későközépkor időszakából szép számmal találtunk emlékeket.
A részletes előkészítő munkák eredményeként meg tudtuk határozni azon lelőhelyrészeket is, ahol a kivitelezés megkezdése előtt, a megelőző régészeti feltárásokat szükséges lesz ellátni. Ezek olyan területek, ahol összefüggésben, nagyobb sűrűségben fordulnak elő korabeli beásások (épületnyomok, gazdasági egységek, műhelyek, tárolóvermek), melyek kézi, aprólékos feltárása és dokumentálása hosszabb időt vehet igénybe. Minderre annak érdekében van szükség, hogy az építkezést véletlenül se hátráltassák a régészeti feltárások, melyekkel hazánk kiemelkedően jelentős, pótolhatatlan jellegű örökségi emlékleiből ismerhetünk meg újabb részleteket. A feltárások hiányában ezek véglegesen, nyom nélkül elpusztulnának.
Jelenleg, hol tartanak, és mennyi munka van hátra?
Jelenleg a megelőző feltárásokat látjuk el. Számos nagyobb lelőhelyrész már feltárásra került, de még így is maradt több, intenzív őskori és római kori szarmata településnyom, amin szeretnénk tovább haladni. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben még biztosan lesznek a területen feltárások.
Mire leltek rá eddig, és mi lesz ezeknek a sorsa?
A szakma számára a legjelentősebbnek az mondható, hogy egy több mint 300 hektár nagyságú, egybefüggő területet teljesen fel tudunk tárni. Ezzel a szűk mikrorégió több évezredes területhasználatáról nyerhetünk egy átfogó képet.
A feltárt, több korszakhoz sorolható településnyomok, az onnan előkerült állatcsont és kerámiatöredékek mellett, látványosabbnak néhány magányos népvándorlás kori avar íjász harcos temetkezése, illetve egy 150 síros teljes avar temető mondható. Az előkerült jelenségeket részletesen dokumentáltuk, a tárgyi anyagokat felszedtük és elcsomagoltuk. Ezek után majd a múzeumi műhelyekben kerül sor tisztításukra és konzerválásukra, azaz a restaurálásra, majd a gyűjteménybe vételre. A munkafázisok lezárása után remélhetőleg a múzeum vitrineiben szépen csillogni fognak az előkerült ezüst és arany ékszerek is, egy mindenki számára látogatható kiállításban.
Zárásképp: mi okozta a legnagyobb meglepetést az elmúlt másfél évben?
A legnagyobb meglepetést eddig a beruházási terület kellős közepén előkerült avar temető jelenthette. Nemcsak, mert az alapos előkészítő munkafázisokban elrejtőzött a földben, és nem volt észlelhető, hanem azért, mert a beruházás során tervezett földmunkák a teljes temető területét érintették, így az egész egység feltárására lehetőség nyílt. Mindezek mellett a megkutatott hatalmas felületen az is kirajzolódott, hogy a temetőben nyugvó avar lakosság mely területrészt használhatta lakóhelyéül, azaz ismert a temetőhöz kapcsolódó település is.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
