Idén is felcsendültek Szegeden a Parno Graszt legismertebb dalai a Szegedi Ifjúsági Napokon. A zenekar ezúttal a bp Nagyszínpadon kapott helyet. Muzsikájuk és dalszövegeik most is, mint mindig, mindenhol mosolyra fakasztották és táncra perdítették a közönséget. Oláh Józsefet, a Parno Graszt frontemberét kérdeztük az örömzenélésről.
– Amikor annak idején, kisszínpadokon léptünk fel, táncházakban muzsikáltunk, mindig a nagyszínpadokról álmodoztunk, most, amióta olyan nagyságú színpadokon lépünk fel, mint, amilyen a Szegedi Ifjúsági Napok bp Nagyszínpada, a kiszínpadok iránt áhítozunk. Természetesen számunkra mind a kettő megtisztelő – kezdte gondolatait Oláh József a Parno Graszt frontembere.
Elmondása szerint egyetlen fellépésre sem készülnek igazán.
– Őszintén? Egyetlen fellépésünkre sem készülünk úgy igazán. Soha nem izgulunk azon, hogy mi, hogy lesz, hogy melyik dal, melyik után következik és úgy egyáltalán semmin. Ellenben a színpadi vizuáltechnikusunkkal, aki örülne, ha tudná legalább azt, hogy az első három szám melyik lesz, mert annak ellenére, hogy ez mindig meg van beszélve, általában a sorrend soha nem úgy alakul – mondta mosolyogva a zenész.
A tempót a közönség diktálja.
– A zenekar és annak minden tagja külön egyéniség. Egyedül egyikünk se érne semmit. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megmaradjon ez a fajta szabadságuk, az egyéniségünk. Szerencsére nekünk senki nem mondja meg, hogy mit szabad és mit nem játszani, hogy hol léphetünk fel és hol nem, a tempót egy valaki diktálja, az pedig a közönség, akinek igyekszünk az energiáit átvenni és azzal összeforrni és azokat a dalokat játsszani, amiről azt érezzük, hogy szívesen hallanák, énekelnék – emelte ki Oláh József.
Arra a kérdésre, hogy ez a fajta szabadság, vagy inkább a dalszövegek éltetik a közönséget, a következő választ adta:
– Azt hiszem, a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Én például igyekszem a közönség minden tagjára úgy nézni a színpadról és úgy megszólítani őket, mintha évek óta ismernénk egymást. Így próbálom meg elérni azt, hogy önfeledtek és szabadok legyenek a koncert ideje alatt. Azt már mindenki maga dönti el, hogy egyébként a szöveg, a dallam, vagy azok az energiák, amelyet mi a színpadon megteremtünk azok, amelyek őt felszabadítják – ismertette.
Abban megegyeztünk, tudva azt, hogy idén a bp Nagyszínpadon kaptak helyet a SZIN-en, hogy az érdeklődés Szegeden is évről-évre egyre nagyobb és nagyobb irántuk.
– Nagyon jó érzés, hogy míg három évvel ezelőtt egy pici színpadon, tavaly egy attól nagyobbon idén pedig a második legnagyobb színpadon léphetünk fel a SZIN-en. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy zeneileg is kinőttük magunkat. Ezt talán jól bizonyítja az is, hogy a héten egyik nap a nyíregyházi Vidor fesztiválon játszottunk, ahol a hangmérnökök és a technikusok megjegyezték, hogy ez a zenekar már nem az a zenekar, ami jó pár évvel ezelőtt volt – mondta.
Annak is nagyon örülnek, hogy sokat csörög a telefon, sok helyre hívják őket.
– A zenekar jó helyen, jó időben ért meg arra, hogy felkerüljön a nagyszínpadokra. Pedig mi annak idején a saját örömünkre kezdtünk el zenélni, nem pedig azért, hogy mást szórakoztassunk. Sőt, nekünk magunknak is, csak ez az egy szórakozási lehetőségünk volt, mint, ahogyan a faluban jelenleg azóta sincs más. A paszabi gyerekkorunkból hozott örömzenélés látható most a színpadokon, ahol a zene van és mi – zárta a beszélgetést a zenész.
Pósa Tamara
Fotó: Frank Yvette
