Fél évszázada, 1972 júliusának elején kezdett el dolgozni Bozsó Miklós, a Limit alapítója és társtulajdonosa az ingatlanos szakmában, s tette ezt a Szeged III. kerületi tanácsnál, a Kálvária sugárúton.
Szülei a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium és Szakközépiskolába írattak, az autószerelő tagozatra. – Egy tanügyi reform miatt az egész osztályt az újszegedi Rózsa Ferenc Gimnáziumba helyezték át, itt érettségiztem és kaptam autószerelő szakmunkás bizonyítványt. A szakmától az első hónapoktól kezdve idegenkedtem, és érettségi után megpályáztam az akkori városi tanácsnál egy telek és lakás nyilvántartói állást, melyre felvettek – emlékszik vissza a némi kacskaringót mutató kezdetekre Bozsó Miklós.
Munkája az volt, hogy ellenőrizze, nem áll-e tulajdonszerzési korlátozás alatt az ingatlan vásárlója – akkor még volt ilyen szabály. Ezt térképezte fel, csinálta egy évig, majd pályázat útján a városi illetékhivatalhoz ment. – A Sóhajok hídja alatt, a ma is gyakran csak szürke házként emlegetett épület földszintjén dolgoztunk, ott volt az ügyfélbejárat is. Az adóztatás is oda tartozott, volt I.fokú ellenőrzés és II. fokú is, én a második körben dolgoztam, az illeték kiszabásán – emlékszik vissza.
1973 és 1987 között dolgozott az illetékhivatalnál, közben lehúzott egy évet a Magyar Néphadseregben is. És ami még fontosabb, esti tagozaton elvégezte a jogot a szegedi egyetemen. Úgy emlékszik, egyedül a római jogból kényszerült utóvizsgázni, Molnár Imre meglehetősen szigorú volt. Később azonban jó munkakapcsolat lett közöttük, többször is kért segítséget egykori tanítványától ingatlanügyekben.
– Az illetékhivatalnál adásvétellel, örökléssel foglalkoztunk, forgalmi értékbecsléseket is végeztünk, háromtagú szakértői bizottság döntött az ingatlanok értékéről. Ez nagyon jó iskola volt a bírósági munka elé, az ugyanis évtizedekig elkísért, s lényegében ma is ezzel foglalkozom, gyakran kapok szakértői megbízást az igazságszolgáltatástól – mondja.
1987-ben a takarékszövetkezetek elkezdtek a nagyobb vállalkozói hitelek felé elmozdulni, mi több, a Székkutas és Vidéke ingatlanirodát is létrehozott Hódmezővásárhelyen. Plusz banki háttérrel adták az úgynevezett “szocpolt”, ez ma leginkább CSOK-nak mondanánk.
– Az 1988-as a gazdasági törvény pezsgést hozott, nagyon sok vagyonértékelésre volt szükség az apportokhoz és beindult a privatizáció is – mondja Bozsó Miklós, hozzátéve, ebben országosan elsők között voltak Hódmezővásárhelyen.
1981-től szakértőként is dolgozott az igazságszolgáltatásban, 1990-re pedig már minden szükséges munkát maga is meg tudott csinálni. A takarékszövetkezeti elnök nem is örült, hogy elbúcsúzott tőlük. Dolgozott önállóan is fél évig, de látszott, hogy cégként máshogy számlázhat, nagyobb a kifutási lehetőség. Ezért 1990-ben megalapította a Limit betéti társaságot, amely a szegedi Szilágyi utcai irodában kezdte a munkát.
1991 végén már kft. a Limit, ebben az évben költöztek mostani helyükre, a Radnóti Gimnáziumhoz. Egy első emeleti szélső lakásban kezdtek, majd a helyet gyorsan kinőve 2005-ben leköltöztek a földszintre. Fent volt, azaz maradt a vállalati részleg, lent a lakossági, az ügyfélfogadással.
– Volt olyan esztendő, hogy 8000 vagyonértékelést végeztünk, főleg a bankoknak, a devizahitelek időszakában. A pénzintézetek választottak ki bennünket, de e kaphatott egy listát a hitelt nyújtani készülő banktól az ügyfél is, arról Limitet is választhatta – emlékszik vissza Bozsó Miklós.
Megtudtuk, akadt olyan időszakuk, hogy a lakossági bevétel hozta a 80 százalékot, ezek voltak a devizahitelezés erős esztendők. 2000-től 2008-ig a lakossági megrendelésből volt több bevételük, előtte és utána a vállalati forgalom volt a nagyobb. Jól ment a szekér, 2000 után többször is az Év Értékelője lett a Limit.
Ezzel együtt nagyon meg kellett gondolniuk, mennyire értékelnek fel egy lakást, házat, ipari ingatlant, telephelyet. – Volt olyan bank, amelyik meg is vetette velünk a rosszul felbecsült ingatlant, ha túlértékeltük. A Hajdú-Bihar megyei Újirázon például nem lehetett házat eladni, de meg kellett vásárolnunk például egy apátfalvi ingatlant is – beszél a régi időkről az igazságügyi ingatlanszakértő, hozzátéve, mindig úgy értékeltek, lehet, hogy ez az ő házuk lesz.
Szerencsére a Limitnél a többiekhez képest nagyon kevés volt a bedőlés, illetve olyan volt az érték, hogy viszonylag könnyen ki lehetett belőle szállni. Vagyis nem fizettek túl sok tanulópénzt.
A szakember volt a Magyar Ingatlanszövetség egyetlen nem pesti elnökségi tagja, nagyon gyakran jártak a privatizáció kapcsán a székesfővárosba. Tanácsadói munkájuk során sokat dolgoztak együtt a Sulyok-Japport Ügyvédi Irodával is. Az előbbi úr keresztneve Tamás, és jelenleg az Alkotmánybíróság elnöke…
Bozsó Miklós azon kevesek közé tartozik, akinek nem kell azon aggódnia, ki viszi tovább a vállalkozását. – Balázs fiam frissíti Szeged ingatlankataszterét, a város őt bízta meg, én meg Hódmezővásárhelynek dolgozok. Mióta lediplomázott, itt van nálunk. Ő értékelésben, Bence fiam ingatlanközvetítésben erős – mondja büszkén az édesapa, hozzátéve, nyugodtan adta át fiainak a munkát, az irodát.
Bozsó Miklós 2016. szeptembere, azaz nyugdíjazása óta főállású bírósági szakértő, katás vállalkozóként ez a bejegyzett tevékenységi köre. – Azóta semmiben nem szólok bele, nem is igazán tudom, milyen ügyek futnak. Ha megkérnek, mert bírósághoz kötődik, természetesen segítek, de teljesen külön vagyunk. A nyomtatóba is én veszem a papírt, mintha bérlő lennék régi irodámban – beszél a mai hétköznapokról.
Azt is szereti, hogy az ő munkájába sem szól bele senki. – Kaptam a magyar államtól egy nagyobb megbízást, ami kapcsán, talán megszokásból, utasítottak. Én meg szóltam, hogy ez már más kávéház, a bírósági szakértő lényege a függetlenség. Elnézést kértek, sőt, segítettem is a megbízási szerződés tervezetének elkészítésében – emleget fel egy jól végződő esetet.
Ügyelnek arra, hogy a szegedi önkormányzat, illetve annak ingatlankezelő cége, az IKV ellen nem vállalnak munkát, az itt élő embereket pedig tisztelik. – Gyakran előfordult, hogy ki kellett mondani a véleményt, de harag soha nem volt, inkább visszaadjuk a munkát, ha nem sikerül vállalható kompromisszumot kötni – hangsúlyozza Bozsó Miklós.
Azt mondja, így megy nyugodtan vendégségbe, ebédelni a négy gyermekéhez, játszik felhőtlenül nyolc unokájával. És excel-táblázatban vezeti a név- és születésnapokat…
Gyermekei közül Renáta bölcsész a Tanárképző Főiskolán szociológiát tanít, Balázs építész és a Limit Vagyonértékelő Kft. vezetője, Bence programtervező matematikus, aki a Limit Ingatlaniroda Kft-t vezeti. Réka lánya az SZTE Orvos Nyelvi Tanszékén oktató. Bozsó Miklósnak jelenleg nyolc unokája van.
A közéleti szerepvállalás végigkísérte az elmúlt évtizedeket. – A Rotary mozgalomba úgy kerültem, hogy 1997-ben előadásra kértek fel a klubban, és ezt követően Kevei Béla elbeszélgetett velem, hogy lenne-e kedvem a tagok sorába lépni. Igent mondtam, és hamarosan az előadások szervezésére kértek fel, melyet a titkári munka követett, amit tizenöt évig végeztem egy esztendő kihagyással, mert akkor a klub elnöke voltam. Több funkcióban dolgoztam a Magyar Rotary Kormányzóságban is. A Rotaryban végzett munkámért 2009-ben megkaptam a Paul Harris díjat és két alkalommal a Szent-Györgyi Albert díjat is – beszél egy nagyon intenzív időszakról.
2016-óta nyugdíjas és mint egyéni vállalkozó, igazságügyi szakértőként dolgozik. Kevés szabadidejét természetfotózással tölti, képei közül az elmúlt években 17 szerepelt különböző kiállításokon és 7 került be nemzetközi fotós magazinokba.
– Büszke vagyok a városomra, Szegedre, hogy itt működnek talán országosan a leghatékonyabban a civil szervezetek. Ezek közül kiemelném a Szegedért Alapítványt, melyet sok éven át támogattam, az Első Szegedi LIONS Clubot és a három Rotary Clubot. Mindezek nekem azt jelzik, hogy ez a város nem „porlód” már, hanem egy európai polgári város – beszél szeretettel Szegedről.
– Kovács András –
Fotók: Frank Yvette
