Harc a csalók ellen

Rendőrség

Az egyik, a bűncselekményeknek leginkább kitett lakossági réteg oltalmazását tűzte zászlajára egy nemrég alapított önálló nyomozócsoport.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) vagyonvédelmi osztályán létrehozott csoport az unokázós trükkel elkövetett csalások felderítésére szakosodott.

Az „unokás nyomozócsoport” tagjai az eddig felderített bűncselekményeket elemezve több dramaturgiát figyeltek meg.

– A csalók a célkeresztjükbe kerülő idősek jó szándékára, segíteni akarására alapozva hajtják végre a bűntettet – magyarázta Nagy Kovács Dávid százados, a nyomozócsoport nyílt eljárásai felügyeletének vezetője. – Mindig azonos a módszer: vezetékes telefonon jelentkeznek éjszaka vagy hajnalban. Nekik kedvez az időpont, kihasználják, hogy az álmából felvert, jószerével még magához sem térő ember át sem gondolja igazán, mi történik vele. A sértett megszólítása után több forgatókönyv létezik, de a pénz vagy értékek megszerzésére irányuló történet mindig egy végpontba vezet: a felhívottnak mihamarabb jelentős összeget kell eljuttatnia a bajbajutott számára. A telefonáló kiadhatja magát rokonnak, általában unokának, aki bajba került, ezért van szüksége segítségre. A történet lehet közlekedési baleset okozása, amikor a kárt a helyszínen kell rendezni, különben jelentős hátrány vagy bántalmazás érheti a hívót. Lehet egy korábbi tartozás ki nem egyenlítése, ami miatt a hitelezők foglyul ejtették, mozgásában korlátozták a hívót – ez a „túsztörténet”. Előfordul, hogy a telefonáló rendőrnek adja ki magát, aki azért kér pénzt, hogy az „unoka” ügyét eltussolja. A csalóknak mindenre van válasza: ha az idősnek feltűnik, hogy nem ismerős a hang, akkor a hívó arra hivatkozik, hogy a balesetben maga is mellkasi, nyaki vagy fejsérülést szenvedett, azért „változott meg” a hangja. Ha az idős ember gyanút fogva vissza szeretné hívni a telefonálót az általa ismert számon, azt nem lehet, a készülék bennégett a kocsiban. Folyamatos nyomás alatt tartva a sértettet gyakorlatilag elszigetelik. Nem engedik, hogy átgondolja a helyzetet, valakivel értekezzen, vagy ellenőrizze az elhangzottakat. A legtöbbször egy átvevőt küldenek a pénzért, ékszerekért, azzal magyarázva az idegen felbukkanását, hogy „az unoka” egészségi állapota miatt nem tud menni, vagy korlátozzák mozgásában. Másik módszer, hogy egy megjelölt helyre vitetik a pénzt, de volt példa arra is, hogy éjjel-nappal nyitva tartó átutaló pontra irányították a sértettet, ahol egy megadott bankszámlaszámra kellett küldenie az összeget. Azonos motívum a gátlástalan végrehajtás is: olyan embereket választanak prédául, akik koruk miatt a legtöbbször nem rendelkeznek kellő technikai felszereltséggel a hívások valódiságának ellen­őrzésére. A bűnözői csoportok egyértelműen keresik az időseket, ennek kiszűrése során árulkodó számukra a régies, évtizedekkel ezelőtt divatos keresztnév vagy az „id.”, „özv.” megjelölés is.

A csalók a legtöbb nagyszülőre jellemző emberi tulajdonságra alapoznak: a féltésre, az erőn felül is oltalmazni akarásra, ami az adott helyzetben pénzzel valósulhat meg. Az elkövetők dinamikus, pörgő, nyomásgyakorló kommunikációja háttérbe szorítja a hallottak józan ésszel történő felülbírálását. Sokan néhány perc vagy óra elteltével már gyanakszanak, hogy átverték őket, de az aggódás jóformán mindent fölülír. A nyomozócsoport eddig számos bűntettet elemzett, a százados szélsőséges esetekről is beszél:

– Az eddig ismert legnagyobb összeg Budapesten 25 millió forint volt, ezt ingatlaneladás után tartotta lakásán egy idős asszony. A „klasszikus” balesetokozást említő éjszakai hívásra a nő eljuttatta a pénzt a csalókhoz, a történtekről csak ezután érdeklődött az állítólag bajba jutott unokájánál, aki egy emelettel lakott fölötte. Tudomásunk van olyan esetről is, amikor egy károsult úgy adott át tetemesebb összeget a csalóknak, hogy neki nem is volt unokája, de segíteni akart. Tavaly ilyen jellegű elkövetésekkel 500 millió forintos kárt okoztak a bűnözők, erre reagálnia kellett a hatóságnak. Azzal a szándékkal, hogy az újra és újra felbukkanó csalásoknak gátat szabjon, a BRFK a nyomozócsoport létrehozásával új stratégiát fejlesztett ki. A tevékenységirányítási központ révén minden ebbe a körbe tartozó bűncselekményről értesülünk. A csoport is folytat nyomozást a rendelkezésre álló adatok értékelésével és elemzésével, emellett koordinációs feladatot is ellátunk. Közvetítünk a kerületi rendőrkapitányságok között is. Segítjük az információáramlást, a tapasztalatok alapján az így összegyűjtött információk hatékonyabbá teszik a felderítéseket.

A nyomozócsoport eddig négy ügyben járt el, és kilenc ember ellen indított eljárást. A bíróság elrendelte öt személy letartóztatását, kettőnek pedig a bűnügyi felügyeletét. Az eljárások során 12 millió forintot és ékszereket foglaltak le és juttatták vissza tulajdonosaiknak. Március és április fordulóján kétszer is csattanós választ adtak az unokázós köröknek. Április 3-án a BRFK bűnügyi bevetési osztályával elfogták a budapesti B. Markót (25), aki március 30-án csalt ki 1,8 millió forintot egy idős sértettől. A férfi további három – január 2-án, február 21-én és 26-án elkövetett – hasonló csalásban érintett, ezért négyrendbeli csalás bűntettével gyanúsították meg, a bíróság április 6-án elrendelte letartóztatását. Április 7-én a nyomozócsoport megtudta, hogy hasonló csalás készül Pécelen. Az értesülés helytállónak bizonyult, két fővárosi csaló az esti órákban jelent meg a településen. Egy idős férfi, akinek azt állították, hogy unokája a fővárosi Nagyvárad téren balesetet okozott, amiben egy nő és egy gyerek megsérült, a kárrendezésre egy borítékban 7 ezer eurót adott át nekik. Sz. Attilát (54) a helyszínen bilincselték meg a zsaruk, B. Edét (46) menekülés közben fogták el. Utóbbi férfit csalás bűntettével gyanúsították meg. Sz. Attilát a nyomozók a bizonyítékok alapján azonosnak tartják azzal a személlyel, aki március 30-án Budapesten ugyanilyen mesével 350 ezer forintot és félmillió forintnyi ékszert csalt ki egy sértettől. Ellene kétrendbeli csalás bűntettének megalapozott gyanúja miatt indult eljárás. A bíróság április 10-én elrendelte letartóztatásukat.

 

KÜLFÖLDI KATONATISZT

Egy másik szélhámos módszer is a zsaruk látókörébe került. Az interneten jelentkezett egy férfi angol nyelven a kiszemelt hölgyeknél, és egy idegen hadsereg missziós tagjának adta ki magát. Ezt fotókkal is igazolta. A képeken marcona, egyben sármos katonatisztet láthattak a kiszemeltek, a férfi tábornokként, díszegyenruhában vagy állig fegyverben, harcjárművel, bevetési öltözetben volt látható. Néhány üzenetváltás után a férfi apró szívességet kért a nőktől. Meghívólevelet, befogadó nyilatkozatot, esetleg némi pénzt, mivel ő nem tarthat magánál bármilyen valutát. A „katonatiszt” álprofillal dolgozott, létező hivatásosok személyisége mögé bújva, akik mit sem tudtak ténykedéséről. A zavarosban halászó férfi megismerkedett egy rendőrnővel is. Amint a gavallér kezdett gyanúsan viselkedni, a főtiszt bedobott egy ártalmatlannak tűnő mondatot: szerencsére mindketten fegyveres testületnél szolgálnak, így biztosan lesz közös témájuk. A hatás kiszámítható volt: a csaló eltűnt a világhálóról.

 

Szilágyi Attila
Fotó: Béres Márton, Rendőrég