Népszerű Caragiale-vígjáték a Csokonaiban

Kultúra

A román drámairodalom egyik legérdekesebb egyénisége és egyben legfontosabb szerzője Ion Luca Caragiale. A bukaresti Nemzeti Színház igazgatója, majd 1904-től Párizsban élő menekült, de előbb volt súgó, bírósági írnok, kocsmáros, tanfelügyelő… Arcképe megtalálható a régi egymilliós román lejen. Egyik legnépszerűbb darabját, Az elveszett levél című vígjátékot Sorin Militaru elismert román rendező a Szatmárnémeti Északi Színház vendégeként vitte színre. A nagysikerű előadás áprilisban (18-án, 19-én és 20-án) a Csokonai Színházban vendégszerepel.

A darab bizonyítja, hogy százharminc éve is olyan kérdések voltak napirenden, amelyekkel ma is találkozunk. Kisszerű emberek nagy kalamajkáját látjuk az előadásban, mégis tudjuk szeretni őket. Mocskos játékokban vesznek részt ugyan, de mindnyájunkra jellemző, emberi érzések mozgatják őket: szerelem, nagyravágyás, becsvágy, féltékenység, irigység.

Garagiale Az elveszett levél című komédiája 1884-ben íródott, de úgy tűnik, témája miatt örökös aktualitása van. Nem véletlen, hogy az egyik legtöbbet játszott darab a román színpadokon. A történet egyszerű és fordulatos, egy szerelmes levél „kalandos útja“ köré épül, amelyet a helyi prefektus ír a szeretőjének, aki nem más, mint a vezető párt elnökének a felesége. A választások küszöbén a kompromittáló dokumentum jelentősége óriásira nő, sorozatos hisztériák, zsarolások, fenyegetőzések, rivalizálások, politikai marakodások, nevetséges hatalmi harcok előidézőjévé válik. Seprődi Kiss Attila fordításában a helyzet- és a nyelvi komikum keveredik, szatirikus figurák hada vonul végig a darabon. Caragiale Az elveszett levélben két műfajt kapcsol össze: a félreértéseken alapuló bohózatot és a társadalmi szatírát. Bárhogy nézzük is, a helyzetek ismerősek lehetnek.

Vajon Caragiale volt látnok, vagy a társadalom tart ugyanott, mint 130 évvel ezelőtt?