A robotika fejlődése töretlen, sőt mondhatni exponenciális, olyan drasztikus változásokat idéz majd elő mindennapjainkban, hogy arra fel kell készülnünk. Husi Géza, a Debreceni Egyetem Műszaki Kar dékánja és tanszékvezetője vázolta vázolta testvérportálunknak, a debreceninap.hu oldalnak a közeljövő technológiai lehetőségeit és esetleges problémáit. Szóba került a mérnökképzés átalakulása, és az is, miért érdemes ma a műszaki szakirányt választani a magyar felsőoktatásban.
A csoportmunka alapú oktatást hogyan különítené el a projekt alapú és a kooperatív oktatástól?
A csoportmunka kifejezést arra használom, hogy legalább két ember legyen, aki együtt dolgozik, ugyanis, ha projektalapú a tanítás, akkor minden hallgató kap egy-egy feladatot, majd egyedül maradnak a projekt megoldásában. A kooperatív azt jelenti, hogy egymással tudnak kommunikálni, de én mérnökként a kooperációt nem két ember, hanem ember és gép együttműködésében is értelmezem. A kooperatív együttműködés úgy lehetséges, hogy kapnak egy feladatot, és közben használhatják a mai korszerű technológiákat – például egy chatbotot vagy egyéb mesterséges intelligenciát.
Jelenleg már ott tartunk, hogy az alapvetően angol nyelvű chatbotnak magyarul feltett kérdésekre a gép olyan jó magyarsággal ad válaszokat, amikről nem lehet megmondani, hogy azokat a mesterséges intelligencia vagy ember fogalmazta-e meg. Nagyon nehéz mondatfűzésekre is képes már a mesterséges intelligencia, erre pedig fel kell készülnünk.
Ennek a csoportos oktatásnak az lesz az eredménye, hogy kevesebb előadás lesz?
Más lesz. Arra készítjük fel a hallgatókat, hogy csoportosan tudjanak jól együttműködni. Mert jelenleg mire készítik fel a hallgatót? Tilos segédeszközt használni, tilos súgni és segíteni egymásnak. De miért baj ez? Nem az a jó, ha legalább kettőből az egyikük tudja a megoldást? Miért baj az, hogy valaki egy probléma megoldásához előveszi az okostelefonját, és onnan nyer információkat? Az az ő absztrakciós képessége, hogy el tudja dönteni, a megszerzett információk relevánsak vagy egyáltalán lehetséges válasz-e arra kérdésre, amit megkapott.
Tehát a vizsgák nem a tárgyi tudásra, hanem inkább adott problémák megoldására fognak irányulni?
Igen, és nemcsak a vizsgák, hanem a féléves feladatok is. Ezek nem lexikális tudást kérdeznek vissza, hanem a meglévő segédeszközök értelmes felhasználására fókuszálnak majd.
Mennyire népszerű ez az új típusú megközelítés oktatók körében?
A Műszaki Kar az előző év végén fejezte be az előző 10-12 éves oktatási stratégiájának a végrehajtását. Erre az évre azt terveztük, hogy új stratégiát készítünk a következő 10-20 esztendőre. Elgondolkoztunk azon, hogy milyen lesz a jövő. Nekünk ugyanis nem(csak) a mát, hanem a jövőt is kell oktatni, hogy azok, akik innen kikerülnek (ők főleg MSc-hallgatók), a következő 20 évben, – mire ők 45 évesek lesznek -, az akkor alkalmazott technológiát, eljárásokat gépeket meg tudják alkotni.
Mi most a cégek igénye?
Kétféle igényük van. Az egyik mindig minden pillanatban azonos, hogy az itt végzett hallgatók a ma technológiáját tudják kezelni és működtetni. A ma technológiája viszont nem a holnapé és a holnaputáné. Föl kell készülni a jövőre, és erre – mint említettem – a matematika lesz a legnagyobb segítségünkre. Debrecenben például nagy előny, hogy ide minden letelepedett cég nagyjából a legmagasabb szintű technológiáját hozta el, de ez holnap már nem lesz a legmagasabb szintű. Nagy kihívás, mert nem tudjuk megmondani, hogy harminc év múlva mi lesz.
Hogyan fog átalakulni ez a mérnökképzés?
A mostani elképzelésünk szerint lesznek tantárgyak, lesznek tantárgyakon átívelő projekt- vagy csoportfeladatok, amelyekben az egy szemeszterben futó tantárgyak mindegyikét ismernie kell a hallgatónak ahhoz, hogy a feladatot meg tudja oldani. Tehát fut egymás mellett egy matematika-, egy informatika- és egy anyagismeret-jellegű tantárgy, valamint egy szabályozáselméleti tantárgy, a feladat pedig olyan lesz, hogy mindezek ismeretében lehet majd teljesíteni a féléves feladatot.
Szeretnénk a tantárgyak közötti falakat lebontani, hogy ha például a hallgató kijön egy matematika óráról és bemegy egy anyagismeretre, akkor ne felejtse el, amit matematika órán hallott, és ne legyen megsértődve, hogy anyagismeret órán előjön egy egyszerűbb matematikai művelet.
Kik a debreceni kar főbb konkurensei? Miskolc, a Műegyetem, esetleg szóba jöhet Temesvár és Kassa is?
Az ország olyan kicsi, hogy gyakorlatilag mindenki. Ha a hallgatói létszámot nézzük, akkor már nagyon sok egyetemet megelőztünk. A tavalyi statisztika szerint Magyarországon összesen 64 egyetem van, és ha a műszaki kar önálló egyetem lenne, akkor ezen a listán a 20. helyen állna.
A létszámbővülés tovább tart majd?
Inkább átstrukturálódás várható. Jelenleg csak két magyarországi megyéből nincs hallgatónk és 100 fölött van azon külföldi országok száma, ahonnan érkeztek hozzánk diákok. Hallgatóink 10 százaléka határon túli magyar. Így túl nagy bővülésre már nincs lehetőség.
Nagyon sok munkát át fog venni a mesterséges intelligencia, főleg az adminisztratív területeken. Az itt dolgozóknak mely képességeket kell majd elsajátítania?
Azt, hogy együtt tudjanak működni a mesterséges intelligenciával. Meg fog szűnni például a mérőóra-leolvasás, hiszen a villany-, víz- és gázóra magától fogja beküldeni az adatokat. Néhány év, és automatikusan készülnek majd el a számlák az intelligens mérőórák szolgáltatta adatok alapján. Az adminisztrátor pedig akkor kapcsolódik be, ha elmarad a befizetés, vagy nem érkezik meg a számla.
A Spielberg-féle A. I. mint érzelmekre is képes mesterséges intelligencia a közeljövőben megvalósulhat?
Abban a formában ahogyan az a filmben látható, nem. Ugyanakkor előbb-utóbb beszerezhetők lesznek az úgynevezett szociális robotok. Az emberek megtanulnak majd együtt élni az életüket segítő robotokkal. Akinek kevés segítségre lesz szüksége, annak sokáig nem lesz robotja, aki viszont bármiben korlátozva van, annak igen. Például miért is ne lehetne az autókon robotokkal kereket cserélni?
A sci-fikben már a háborúkat is robotok vívják…
Elvileg a robot mindig annyit fog tudni, mint az ember, de ha a robot csoportban dolgozik, és kihasználja annak szinergiáját, akkor tudhat többet is nálunk. Ez pedig azt jelenti, hogy sokkal jobb stratégiai döntéseket tud majd hozni, mint egy ember. Nagyon szeretném azt, hogy ez a képességük ne a háborúkban teljesedjen ki. Merem remélni, hogy a mérnökök józanul gondolkodnak,, és nem arra használják a technológiát, hogy abból háborút szítsanak. Hogy egy példát említsek, egy jó lakatos minden zárat ki tud nyitni, de mégsem lesz belőle tolvaj.
N. Nagy Sándor interjúját teljes terjedelmében itt olvashatják.
